←→ 

Majd elgondolkodtam, hogyan is legyen tovább és a következő este a kedvesem ismét megjelent, majd bocsánatot kért azt mondta, sosem fordul elő, hogy részegen látom őt. Hát én megbocsátottam neki majd a másik szerelmi szálat elvarrtam, ami abból állt, többé nem találkoztam kettesben vele és moziban sem mentünk együtt. Az évek folyamán sokszor volt közös vendégségünk, mivel az én testvérem az ő testvérének a férje, így hát nem telt el egy névnap, egy ünnep de még egy keresztelő sem hogy ne legyünk egy légtérben. De próbáltam olyan távol maradni tőle, hogy még beszélni sem tudjak vele. Így teltek el az éveink. Mindig mindent tudott rólam és én is értesültem minden vele történt eseményről. Pl amikor házasságot kötött, amikor rossz körülmények közt élt a feleségével, amikor elvált, és amiért elvált még azt is tudtam. Mindent bejártak az ország legjobb orvosait felkeresték, hogy gyermekük szülessen, de sajnos ez az öröm nekik nem adatott meg. Még a híres genetikust Czeizel Endrét is felkeresték, sajnos a hiba a férjben volt. Azóta érzem, hogy van isten, mert én gyermek nélkül el sem tudtam képzelni az életemet. Nekem a gyerek olyan volt, mint amikor süt a nap az égen. Az összes szomszédságból a kisebb gyermekeket magamhoz édesgettem és anyáskodtam rajtuk. Amikor még a nővérem nem volt férjnél ő csak haragudott, hogy minden utcagyereket az otthonunkban csábítok. De én velünk éreztem a leges –legjobban magam. Visszaemlékezve a múltra a K.T.SZ.-ben  amikor ott dolgoztam az egyik munkatársam, azt mondta „ Reggel úgy ébredne, hogy a kapuja aljában egy pólyás baba sírna ő  gyorsan, áttenné a szomszéd kapuja aljában” én pedig akkor és most is azt állítom gyorsan, beszaladnák vele és ellátnám.

 ←→ 

←→ 


Karácsony és újév közt ismerkedtünk össze. Sokáig nézett és éreztem a tekintetemmel, hogy még mindig néz. Ez kettő napig tartott, vagyis szombat és vasárnap is. Majd a következő alkalommal gondoltam hogy teszek egy próbát és kimentem a Vidám Presszóból azzal a céllal, hogy hátha ő is kijön. S láss csodát utánam jött, elkezdett beszélgetni hogy ki ő és kíváncsi volt az én nevemre is. Hát, ami azt illeti én őt jól ismertem, mivel a testvére a szomszédunkban lakott, de ő még engem sosem látott eddig. Így hát nem is árultam el a nevemet sem. Azt azért megtudta, hogy a bátya szomszédságában élek mivel a nap haza kísért. A legközelebbi találkozásunknál már vígan mesélte hogy tudja a nevemet, és hogy Szabó Sárának hívnak. Közben ő Budapesten is dolgozott kiküldetésben, vagy olyan is előfordult hogy Szegeden volt egész héten. Ilyenkor el-elmentem a moziban és kivel futottam össze szinte mindig, a volt kedvesemmel, mi tagadás nem tudtam tőle elszakadni. Olyan három hónap telt el, amikor az egyik alkalomkor azt mondta nekem az új szerelmem, hogy miért járok mással, ha ő nincs itthon. Természetesen én ezt tagadtam és el, sem tudtam képzelni, ki lehet az, aki rólam ilyet, állít. Hát eljött a húsvét és a kedvesem olyan ittasan érkezett hozzám meg, akit addig még sosem láttam így, hogy azon nyomban kivágtam, mint macskát… és mondtam az édesapámnak is, hogy soha többé nem akarok találkozni vele. Az apám rám mosolygott és csendesen azt mondta. „Drága kislányom ezt most nagyon jól gondold meg melyiket, választod, Azt, aki minden alkalmat kihasznál és mindig más-más ágyában, találja magát, vagy pedig igaz szereti az italt de, sosem csalna, meg és ha ráhallgatok, akkor a másodikat választom”. Hát én sokat gondolkodtam, és sehogyan sem tudtam, azt honnan szedi az apám, hogy mind kettő esélyes a férjjelöltségre. Erre csak annyit mondott amikor, kérdeztem „többet tudok, mint mondok – többet látok, mint beszélek, és bölcsebb vagyok,mint gondolnád, mivel sok-sok év van már mögöttem.”

 

 

 ←→  

 ←→ 

Hát Csak úgy mellesleg jegyzem meg, nem ő lett a férjem, de mind halálig szeretem őt. Az első szerelem, van –e lány, aki erre ne emlékezne szeretettel és szerelemmel vissza? Imádtam minden szavát, ettem minden mondatát és elhittem mindent, amit mondott nekem. De ő, sem mert semmit tenni velem, amiben én nem voltam partnere, tudta hogy a sógortól kapott volna, de nem csokit. Ezért bátran mentem vele minden felé, sokat motoroztunk együtt, elmentünk a Debreceni virágkarneválra is. Közben bementünk egy jó kis étteremben ahol megebédeltünk, majd este, amikor megláttam az általam nagyra tartott férfit egy másik lánnyal csókolózni, akkor ott úgy éreztem, itt halok meg. Ekkor már egy éve jártunk együtt. Tudtam, hogy nincs semmi esély a jövőt nézve vele, de a szívem mindig csak rá gondolt. Hisz olyan szép volt minden és olyan sok –sok ajándékot kaptam tőle, szerettem az egész családját. A bátyám révén már teljesen családtagnak számítottam, az édesanyja és édesapja is tudom tiszta szívből szeretett. A sógornőm pedig olyan volt nekem mintha a testvérem lett volna, és ez tudom kölcsönös szeretet, ami a mai napig megmaradt köztünk. Majd mind ketten mentünk a saját utunkon tovább, ha nem volt éppen senkim és neki sem, akkor együtt mentünk moziban és együtt töltöttük az egész estét, legközelebb mind egyikünk ment tovább. Így telt el vagy másfél kettő esztendő, míg egy napon megláttam a későbbi férjemet. Most lehet, hogy nem hisznek nekem, de ugyanazt éltem át, akkor ott, mint amikor a sógornőm testvérét megláttam. Igen most is Ámor nyila eltalált. Egy olyan fiút ismertem meg, aki teljesen a volt szerelmem ellentéte. Szegény és szerény, mosolygós és csendes, félénk és szeretni való volt. Ami azt illeti csak egy évvel idősebb, mint én és a lányok hamarabb érnek.

 

 ←→ 

  ←→ 

 

Másnap éppen húsvét első napja volt és elmentem a barátnőmmel a körhintához. Hát kit látnak szemeim azt a fiatalembert, akire előző nap a kaput rácsaptam.
Ő azon nyomban odajött és elkezdett beszélgetni velem, majd egész estét vele töltöttem, nem lehetett levakarni sem. De hamar eljött az idő mivel a Lajos testvérem azt a parancsot adta ki, hogy elmehetek, de mire ő haza ér akkora nekem otthon kell lenni, mert különben kapok. Hát nem mondta hogy mit én meg arra gondoltam, hogy akkor jól elver, ezért még kilenc órakor elmentem haza és az újdon sült barátom is velem tartott. Másnap már kora hajnalban keltettek a testvéreim hogy ébresztő, mert mindjárt jön a vőlegény locsolkodni. Akkor ott azt gondoltam, hogy talán látnok az én testvérem, de később kiderült hogy az előbb említett legény visszament diszkóban és a testvéreimnek mindent elmesélt, már, mint hogy haza kísért és nyugodjanak meg, már ez óta alszom is. Hát tényleg jött is a locsolkodó aznap hozzánk, majd vagy hat hónapig jártunk együtt. Végtelenül rendes fiút ismertem meg benne, de hogy is, mert volna tisztességtelen ajánlatot tenni, úgy megverték volna a testvéreim ezt ő is tudta, de szerintem nem is olyan családból származott. Eljött a szeptember és Lajos bátyámnak az eljegyzése Marikával. Előre közölték velem hogy ne is haragudjak meg, de nem lesz ott az eljegyzésen a Pista. Akkor úgy gondoltam, ha nem akkor nem. Nem volt olyan nagy parti csak a kettő családnak a tagjai voltak jelen. Hát ott megláttam egy igazi férfit és mindjárt eltalált Ámor nyila, hát igen szerelmes lettem akkor és ott tizenhat évesen a leendő sógornőm testvérében. Mit is mondhatnák róla, mint hogy egy nagy dumás volt, ilyet még a filmekben sem láttam. Az elkövetkező napokban már rá sem néztem az előző barátomra, ma úgy gondolom, itt követtem el egy hatalmas nagy hibát, de akkor ott még nem tudtam ezt. De az érzelmeimre hallgattam és nem az eszemre. Kimondhatatlanul boldog voltam és úgy éreztem ez az érzés bennem mindig élni fog.

 ←→ 

  ←→ 

Nem késtem el sosem onnan, csak amikor az apám véletlen elaludt, de ez is kettőször történt meg több év alatt. Az igazság, az hogy első évben, amikor eljött a szezon vége engem is elküldtek, mint az összes többi nőt. Maradtak vagy tízen azok, de alig telt el kettő-három hónap az egyik nap, amikor haza érkeztem az apám azzal a hírrel fogadott, hogy mehetek vissza a rizshántolóban dolgozni, mivel voltak nálunk hogy a nagy főnők hívat ez ügyben. Én, mint milyen felnőtt meg is jelentem nála és közöltem vele akkor megyek vissza dolgozni, ha állandósnak vesz fel, velem nem lehet játszadozni gondoltam. Az akkori vezető mosolygott és ígéretet tett nem küld el, amikor eljön a szezon vége. Szentül hittem is benne, a mai világban ezt nem igazán tehetném meg és nem is, állná a szavát egy főnök sem, de akkor még más pennával írtak. Akkor még hitele volt a szónak is és be is tartották. Így nem kerültem ismét ki a munkából, míg az első gyermekem meg nem született. Akkor is csak gyesre mentem el. De közben sok minden történt velem. Mint már mondottam idő közben nagylány lettem, majd megjelentek körülöttem a szebbnél-szebb legények is.
Magamban szent fogadalmat tettem hogy nem házasodok meg úgy, hogy előtte fűvel-fával ágyba bújok, aki ezt megtudta, csak nevetet rajtam és ez még nagyobb lökést adott abban a hitben, hogy be is tartsam. Nem fekszem le senkivel, amíg felesége nem leszek, mondogattam. Az egyik alkalommal, amikor még Lajos bátyám is otthon lakot mentem haza és a kapunál egy igen tetszetős legényt láttam, aki a másik oldalon sétált, vagyis azon az oldalon, amelyen a mi házunk volt. Én pedig amint beértem a kapunkon be is csaptam azt. A testvérem meg ott állt a bejárat mellett és közölte velem, hogy majdnem rávágtam a kaput a hozzánk érkező vendégre. Hát ki gondolta volna, hogy éppen hozzánk, jön az a fiú. Majd csak később derült ki hogy a testvéremmel dolgozik együtt és baráti látogatást tett nálunk.


 ←→