-
-
-
-
-
Dallam nélkül a lélek elhal
Oly sok éve útra keltem
Voltak napok miket megkönnyeztem
Volt, hogy vesszőt tettem a pont helyett
Volt, hogy pontot tettem a vessző helyettDe tovább mentem, mert menni kellett
Mert dallamok kellettek a lelkemnek
S megáldottam minden percet,
mint egy esendő gyermekArcom sokszor lett nedves
Lehet, ráhullottak az esőcseppek
Bár megfogadtam többé nem könnyedzek
Arcomon mégis sósan peregtek az égi cseppekDe tovább mentem, mert menni kellett
Mert dallamok kellettek a lelkemnek
Mert dallam nélkül a lélek elhal
S az útvesztőkben magadra hagyÖlelésre s mosolyra vágytam
Szeretet csodáját őrzöm a lángban
Hisz nélkülük éhezik a lélek
Úgy hiszem, csak így érdemes élnemReggel, ha felébredem
Égi fénnyel mosdatom lelkem
Utamon dalolva indulok tovább,
mert dallam nélkül a szívem megállSzeretnék mosoly lenni minden arcon
Szeretnék szeretet lenni, mely mindent átfon
Szeretnék a szeretet szava lenni minden ajkon
Mely megszűntetne a világban minden harcot( Jolie Taylor)