A nagy pillanat

Idegen minden útelágazás
Idegenként hajolnak rám a fák
Az otthoni kéklő ég is megfakult
Idegen utakon lépked velem a múlt

Magamhoz ölelném már a végtelent,
hol nem bánthat senki sem
Várom, hogy szívjon magába a pillanat,
hogy vágyaim előtt meghajoljanak

Olvadnék már az otthon illatába,
ha eljönne már az a nagy pillanat
Mely villámcsapásként majd rám szakad
Melyért lábam göröngyös úton előre halad

Hiába hallgatózom sorsom kapujában
Ott is a nagy pillanatra várnak
Lehunyt szemem álmokban jár
Magamhoz ölelem, a vágy pillanatát

Várom a felkelő nap éltető sugarát
A nagy pillanatot, ha megfoghatnám
Átölelve, karjaimban tartanám
Magamba szívnám a boldogság mámorát

Halványan látni már a pillanat csillagát
Mely éltető fényként visz utamon tovább
Nem hagyom, hogy rám boruljon a csend
A nagy pillanatnak élek s létezem

( Jolie Taylor )