←→ 

 De nem találtam egy csepp vizet sem a kannában, elhatároztam, hogy úgy élek vele, mint a többi testvérem szokta. Ők ugyanis a tanya mögött lévő gémeskútból húztak vizet. Igen ám, de én még kicsiny gyerekként nem tudtam a vödröt kivenni a kútból, ezért gondoltam, hogy más módszerhez folyamodok. Olyan tárgyat kerítek, amivel tudok vizet a felszínre felhozni. Sok-sok gondolkozás után arra az álláspontra jutottam, hogy a levesmerő kanál éppen megfelel erre a célra. Közben kerestem egy hosszú madzagot és rákötöttem a kanalat, majd elkezdtem engedni a kútban lefelé, de sajnos a madzag, amit gondoltam elég jó lesz, nem bizonyult olyan hosszúnak, mint kellett volna, még a kút feléig sem értem le vele. Reméltem hogy kihúzom és kötök még rá vagy két métert és akkor már bizonyosan mindent rendben lesz és tudok vizet a merőkanállal felhozni. De sajnos nem így történt, mivel kezdtem fölfelé húzni a kanalat, az a kút oldalához csapódott, és potty, máris a vízben landolt. Így hát nem volt sikeres a vízszerzés, nem is mondtam el senkinek ezt. Édesanyám sokáig kereste a levesmerő kanalat, és nem értette miért tűnt el, mint a kámfor. Hát én csak lapítottam, de nem mondtam el, hogy a gémeskútban, ha keresné, akkor ott bizonyára meg is találná. Mondja tovább a történetét Sára. Az egyik alkalommal a fiúk úgy határoztak, hogy a kutat megtisztítják és kimerik belőle az összes vizet. Majd ekkor került elő a levesmerő kanál több egyéb más társaságában. De hogy azok miként kerültek oda én azt tényleg nem tudom. A Bogár kutyám mellett még volt egy másik kutyusunk is, amit Csokinak neveztünk el, az, amikor elhalálozott igazi szertartásos temetést készítettünk neki a tanya háta mögötti bányagödörben, még keresztet is állítottunk. Évekig naponta friss mezei virágot vittünk a sírjára. Az egyik alkalommal a T.Sz.-be dolgozó nők jöttek kapálni a tanya környékén lévő növényeket és a sok asszony közül valaki még a fiát is elhozta magával.

 ←→