• Folytatás..22

     ←→ 


    Hát Csak úgy mellesleg jegyzem meg, nem ő lett a férjem, de mind halálig szeretem őt. Az első szerelem, van –e lány, aki erre ne emlékezne szeretettel és szerelemmel vissza? Imádtam minden szavát, ettem minden mondatát és elhittem mindent, amit mondott nekem. De ő, sem mert semmit tenni velem, amiben én nem voltam partnere, tudta hogy a sógortól kapott volna, de nem csokit. Ezért bátran mentem vele minden felé, sokat motoroztunk együtt, elmentünk a Debreceni virágkarneválra is. Közben bementünk egy jó kis étteremben ahol megebédeltünk, majd este, amikor megláttam az általam nagyra tartott férfit egy másik lánnyal csókolózni, akkor ott úgy éreztem, itt halok meg. Ekkor már egy éve jártunk együtt. Tudtam, hogy nincs semmi esély a jövőt nézve vele, de a szívem mindig csak rá gondolt. Hisz olyan szép volt minden és olyan sok –sok ajándékot kaptam tőle, szerettem az egész családját. A bátyám révén már teljesen családtagnak számítottam, az édesanyja és édesapja is tudom tiszta szívből szeretett. A sógornőm pedig olyan volt nekem mintha a testvérem lett volna, és ez tudom kölcsönös szeretet, ami a mai napig megmaradt köztünk. Majd mind ketten mentünk a saját utunkon tovább, ha nem volt éppen senkim és neki sem, akkor együtt mentünk moziban és együtt töltöttük az egész estét, legközelebb mind egyikünk ment tovább. Így telt el vagy másfél kettő esztendő, míg egy napon megláttam a későbbi férjemet. Most lehet, hogy nem hisznek nekem, de ugyanazt éltem át, akkor ott, mint amikor a sógornőm testvérét megláttam. Igen most is Ámor nyila eltalált. Egy olyan fiút ismertem meg, aki teljesen a volt szerelmem ellentéte. Szegény és szerény, mosolygós és csendes, félénk és szeretni való volt. Ami azt illeti csak egy évvel idősebb, mint én és a lányok hamarabb érnek.

     

      


  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :