←→ 


Karácsony és újév közt ismerkedtünk össze. Sokáig nézett és éreztem a tekintetemmel, hogy még mindig néz. Ez kettő napig tartott, vagyis szombat és vasárnap is. Majd a következő alkalommal gondoltam hogy teszek egy próbát és kimentem a Vidám Presszóból azzal a céllal, hogy hátha ő is kijön. S láss csodát utánam jött, elkezdett beszélgetni hogy ki ő és kíváncsi volt az én nevemre is. Hát, ami azt illeti én őt jól ismertem, mivel a testvére a szomszédunkban lakott, de ő még engem sosem látott eddig. Így hát nem is árultam el a nevemet sem. Azt azért megtudta, hogy a bátya szomszédságában élek mivel a nap haza kísért. A legközelebbi találkozásunknál már vígan mesélte hogy tudja a nevemet, és hogy Szabó Sárának hívnak. Közben ő Budapesten is dolgozott kiküldetésben, vagy olyan is előfordult hogy Szegeden volt egész héten. Ilyenkor el-elmentem a moziban és kivel futottam össze szinte mindig, a volt kedvesemmel, mi tagadás nem tudtam tőle elszakadni. Olyan három hónap telt el, amikor az egyik alkalomkor azt mondta nekem az új szerelmem, hogy miért járok mással, ha ő nincs itthon. Természetesen én ezt tagadtam és el, sem tudtam képzelni, ki lehet az, aki rólam ilyet, állít. Hát eljött a húsvét és a kedvesem olyan ittasan érkezett hozzám meg, akit addig még sosem láttam így, hogy azon nyomban kivágtam, mint macskát… és mondtam az édesapámnak is, hogy soha többé nem akarok találkozni vele. Az apám rám mosolygott és csendesen azt mondta. „Drága kislányom ezt most nagyon jól gondold meg melyiket, választod, Azt, aki minden alkalmat kihasznál és mindig más-más ágyában, találja magát, vagy pedig igaz szereti az italt de, sosem csalna, meg és ha ráhallgatok, akkor a másodikat választom”. Hát én sokat gondolkodtam, és sehogyan sem tudtam, azt honnan szedi az apám, hogy mind kettő esélyes a férjjelöltségre. Erre csak annyit mondott amikor, kérdeztem „többet tudok, mint mondok – többet látok, mint beszélek, és bölcsebb vagyok,mint gondolnád, mivel sok-sok év van már mögöttem.”

 

 

 ←→