• Folytatás..24

    → 


    Majd elgondolkodtam, hogyan is legyen tovább és a következő este a kedvesem ismét megjelent, majd bocsánatot kért azt mondta, sosem fordul elő, hogy részegen látom őt. Hát én megbocsátottam neki majd a másik szerelmi szálat elvarrtam, ami abból állt, többé nem találkoztam kettesben vele és moziban sem mentünk együtt. Az évek folyamán sokszor volt közös vendégségünk, mivel az én testvérem az ő testvérének a férje, így hát nem telt el egy névnap, egy ünnep de még egy keresztelő sem hogy ne legyünk egy légtérben. De próbáltam olyan távol maradni tőle, hogy még beszélni sem tudjak vele. Így teltek el az éveink. Mindig mindent tudott rólam és én is értesültem minden vele történt eseményről. Pl amikor házasságot kötött, amikor rossz körülmények közt élt a feleségével, amikor elvált, és amiért elvált még azt is tudtam. Mindent bejártak az ország legjobb orvosait felkeresték, hogy gyermekük szülessen, de sajnos ez az öröm nekik nem adatott meg. Még a híres genetikust Czeizel Endrét is felkeresték, sajnos a hiba a férjben volt. Azóta érzem, hogy van isten, mert én gyermek nélkül el sem tudtam képzelni az életemet. Nekem a gyerek olyan volt, mint amikor süt a nap az égen. Az összes szomszédságból a kisebb gyermekeket magamhoz édesgettem és anyáskodtam rajtuk. Amikor még a nővérem nem volt férjnél ő csak haragudott, hogy minden utcagyereket az otthonunkban csábítok. De én velünk éreztem a leges –legjobban magam. Visszaemlékezve a múltra a K.T.SZ.-ben  amikor ott dolgoztam az egyik munkatársam, azt mondta „ Reggel úgy ébredne, hogy a kapuja aljában egy pólyás baba sírna ő  gyorsan, áttenné a szomszéd kapuja aljában” én pedig akkor és most is azt állítom gyorsan, beszaladnák vele és ellátnám.



     → 


  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :