• Már semmit sem kérek

    Már semmit sem kérek

    Már nem kell, hogy megértsd, mi fáj idebenn,
    s mi az, ami lázként gyötör sok-sok éjjelen.
    Akkor, mikor az átkos kétség szúró-fegyvere,
    dárda éllel hasít sebzett szívembe.

    Már nem kell, hogy érezd milyen az a kín,
    amely megállíthatatlan bűn-könnyeket sír.
    Könnyeket mik marnak, késpengeként vágnak,
    szabad utat hagyva a boldogtalanságnak.

    Már nem kell, hogy sajnálj, nem kell, hogy szánj,
    hisz sosem értetted meg, mi az, ami fáj.
    Pedig annyiszor kértelek, ne bántsd a lelkem,
    mert abban van minden, miért élni mertem.

    Már semmit sem kérek, és semmit sem várok,
    hisz valótlanok lettek az igaznak vélt álmok.
    Azon álmok, melyekről mindig azt hittem
    kitartóan véded ott benn a szívedben.

    Kun Magdolna

    Már semmit sem kérek