• Nem mondhatom el

    Nem mondhatom el

    Nem mondhatom el, mi belülről feszít,
    ami szorítva fájja a bordacsontokat,
    mert ha elmondanám, szívem bánná meg
    könnyekbe gyűjtött igazságomat.

    Így hát hallgatok, és némán viselem,
    ahogyan az élet lassan elszalad,
    magával cipelve bűnöm, hallgatásom,
    s mindazt, mi elfojtotta benn a hangokat.

    Amit nem mondunk ki, abból nincs harag.
    Nincs viszály, nincsen indulat,
    amely megsebezné bennünk azt az érzelmet,
    amiben még látjuk az életértelmet.

    Ki megtanul, hallgatni, annak boldogsága
    nem veszik el háborús csatában,
    mert a háborús csatát is mindig az nyeri,
    ki vereségét is büszkén viseli.

    Kun Magdolna

    Nem mondhatom el