• Ölelsz-e még akkor

    Ölelsz-e még akkor

    Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
    és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
    olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
    mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

    Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
    és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
    vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
    ami kettőnknek még elrendeltetett.

    Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
    s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
    ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
    addig, amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

    Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
    mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
    megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
    amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

    Vagy minden, ami voltam
    el lesz feledve,
    s csak szálló porszem leszek
    szélnek eresztve.

    Kun Magdolna