Ha majd öregek leszünk, milyen sors jut nékünk,
koldusbotra jutván, nyomorogva élünk,
vagy lesz, ki ápol minket, lesz, ki vigyáz ránk,
ha majd alkonyati időnk lemenőre vált.
Lesz-e vajon olyan, ki nem tagad meg minket,
ha majd léptünk és sóhajunk egyre nehezebb lesz,
és egyre nehezebb lesz a gondolat és beszéd,
amivel emberi méltóságunk kifejezhetnénk.
Nem tudom mi vár ránk, de reménykedem abban,
lesz mellettünk valaki a legutolsó harcban,
s nem úgy kell elmenni, hogy szégyenkezni kéne,
amiért megtagadtak azok, kiknek vérünk volt a vére.
Kun Magdolna
Kép: Internet
your comment
Create a blog