Folytatás..9

 

 ←→ 

Este nagy lakomát csaptak és minden féle finom falat került az asztalra, disznótorkor ez így szokás. Elő ételként egy jó orja leves házi készítésű csigatésztával, majd követi a töltött káposzta finom tejföllel és hogy biztos mindenki jól lakjon, meg is kóstálják a nap folyamán készült kolbászt, s hurkát hozzá némi savanyúságot és véleményt lehet mondani a napi munka minőségéről is. A házi gazda kínálja az étket, hogy biztos mindenki tele gyomorral térjen haza. Mondogatja is „szedjen még bátram Zsuzsika a töltött káposztából is”, az pedig „köszönöm, de már nem kérek többet, mivel igencsak tele ettem magam”. Erre a kis Sára felugrik és gyors mozdulatokkal teli, szedi a Zsuzsika néni tányérját csurgóra, vagyis annyira hogy a leve már folyik is kifelé a tányér szélén. Az édesapja ezt látván, a kislányának ad egy úgy mond nyaklevest, ezért a viselkedéséért. Talál akkor még el is sírta magát, hogy ott a vendégek előtt kikapott, visszagondolva ez volt életi első és utolsó, amikor az apja odacsapott neki, de egy életre megtanulta, hogyha egy vendég, ha nem kér, akkor nem molesztálja és nem is kínálja többször. Hátha engem kérdeznétek, szerintem, még egyszer-kétszer megkérdezhetné, hogy hátha nem gondolta idő közben meg magát a kedves vendég, s szívesen fogyasztana az elébe tett ételből vagy italból, de a mi Sáránk ezt az óta sosem kérdi még kétszer. Ha nem kell, elsőnek akkor az legyen úgy, őt ezért sosem ütik nyakon még egyszer. Esetleg azt mondják róla, hogy sajnálta az étket, amit a vendégei elé rakott, de ez nem igaz, mert akkor nem is tette volna oda. Ebből kiderül, hogy igenis egy-egy szülői intésnek milyen nagy hatása lehet a gyermekre egy életen át.

Mire Sári betölti a 6-ik életévét akkorra annyira, szétmegy, a szülök kapcsolata, este úgy alszik el, hogy veszekedés és kiabálásra, de sajnos a reggeli ébredés is ezzel az előbb említett civakodással folytatódik.

 ←→