• Csodákat sohasem vártam

    Lassan fogy az út hazafelé
    S elfeledem mennyi bánat ért
    Az élet bizony engem sem kímélt
    Oly sokszor volt keserű az ébredés

    Csodákat sohasem vártam
    Bár álmomban sok csodát láttam
    A valóság bizony mást mutatott
    Könnyem, a lelkemen folyt

    Utamon olykor visszanézek
    S emlékek rohannak a hideg szélben
    Oly sokszor tűzött a Nap reám
    Vonzottak az álmok egy életen át

    Szívtelen Nap ma már kacag
    Álmaimból, délibáb maradt
    Lábam ma már félve lép
    Hajam színe is megváltozott rég

    Csodákat sohasem vártam
    Álmaim, csak könnyeket kínáltak
    De tudom, hogy egyszer rám találnak
    S megelevenednek a valóságban

    Lassan fogy az út hazafelé
    A sok elhervadt virág újra életre kél
    Utamon együtt dalolnak velem
    Visszahozzák az álmokat, s emlékeket

    Csodákat sohasem vártam
    Csak az álmaimra vágytam
    Sírni soha senki nem látott
    Bár a lelkem oly sokszor felkiáltott

    Utamról lassan hazaérek
    Kiszínezem a sok emléket
    Unokáimnak elkezdek mesélni, 
    hogy hogyan lehet könnyek nélkül élni

    Csodára ne várjanak,
    mert a csoda Te vagy önmagad
    Mindig mosollyal ébredj
    Álmod, az utadon végig kísérjen

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.




    Suivre le flux RSS des articles de cette rubrique