Láttam embert

Az égen sok csillag ragyog
Némán repkednek az angyalok
Féltőn vigyázzák léptünket
Míg a felhők nekik zenélnek

A sok boldog ember hova lett?
Szemükből miért a könny csepeg?
Az érzés nekik miért fáj?
Miért nem akarnak élni már?

Láttam embert, ki néma volt
Ha kérdeztem, szemével válaszolt
Láttam embert, ki vak volt
Bölcsessége mégis szívemig hatolt

Láttam embert, ki mankóval járt
Álmában övé volt az egész világ
Láttam embert, ki műszívvel élt
Az élettől mégis sokat remélt

Ha úgy érzed mindenki elhagyott
Éld át a csodát, mit ő más emberként kapott
Az ő szemében hidd el sokat érsz
Rájössz majd, mit éreztél nagy tévedés

Újra virágos lesz a rét
Újra bársonyos fűre lépsz
Újra édes lesz a világ
Akard, és mosolyogni fog reád

(Jolie Taylor)