• Voltál?

     

    Voltál?

     

    Este van már hatóra, várlak ismét, újra és újra,

    De úgy érzem most is csak, én emlékszem a múltra.

     Nem jöttél el, hányszor mondtad, mennyire szeretsz,
    Most meg rajtam, úgy vélem, jó nagyokat nevetsz.

    Szemeidben a csodálatos fény kialudt már, sajnálom,

    Benne semmi érzelem, szerelem nincs irántam.

    Egyszerűen így alakult, ha elmúlik valakinek, ez fáj,
    De miért pont én vagyok az a valaki ismét már.

     

    Este van már, várlak ismét, de hiába, szeretlek,
    Te nem érzed, azt hogy én sehogyan nem feledlek.
    Volt mikor azt mondtad, nem tudsz nélkülem élni,

    Ahhoz képest, jól el vagy, s felém sem mersz nézni.
    Hej amikor szerettél, mindig jöttél utánam,
    Néha már még sok is voltál, de én ezt nem csodáltam.
    Egy szóval sem bántottalak, hisz szerettél, jól tudtam,
    Az utódi időkben megváltoztál, erre én nem szóltam.

     


    Este van már, annyira fáj hogy nem vagy velem,
    Pedig láttam, hogy mással alakult ki a szerelem.

    Mással és nem szóltam, hisz hogy is szóltam volna,

    Reméltem van még esélyem, mégis-mégis, hátha?
    Bíztam benned, mert véled is elbánt az élet,
    S nem feletted el oly könnyen, még érzed a hatást.
    De tévedtem, mert azt hiszed ez csak neked, fáj,
    Arra nem gondoltál én is sebzett madár, vagyok ám.



    Este van már, késő este, a szívem zakatol belül,
    Én ostoba, azt gondoltam, a szerelem is mellém szegül.
    De tévedés volt, mint az egész életem, sikerült szeretni,
    Most úgy érzem  soha az életben, nem tudlak feledni.

    Az út szélén  ezer számmal, mindig nyílik virág,
    Figyelj! Csak azt szakítsd le, ami tetszik és kívánsz.
    Ne szomorkodj, hisz te fejed felett is eljártak az évek,
    Megőszülték, úgy látom elvesztetted a józan ítélő képed.

    Mazsu

    Voltál?