• Simogasd amíg lehet

    Simogasd amíg lehet,
    a megfáradt öreg kezeket
    Hisz ők neveltek fel téged
    Oly sokat fáradoztak érted

    Ne engedd el két kezét
    Simogasd meg őszülő fejét
    Hisz Te voltál neki a mindenség
    Húzd magadhoz megfáradt kezét

    Most szeresd amíg lehet,
    ma még megteheted
    Tőlük kaptad az életet
    Ott volt veled, míg lehetett

    Keblére szorította kócos fejedet
    Mindentől óvott, védelmezett
    Tiéd volt szívében a dobbanás
    Mosoly voltál az ajakán

    Ha ráborulnak a hideg éjszakák
    Soha meg ne bántsd
    Szívedben ő legyen a dobbanás
    Hisz te érted sírt, oly sok éjszakán

    Simogasd amíg lehet,
    a megfáradt öreg kezeket
    Ha tudatuk nem a régi már
    Te akkor is szeretettel tápláld

    Öregedő ráncos kezek
    Remegve keresik a szeretetet
    Türelemmel kísérd sorsukat,
    mert egyszer az életük kettészakad

    Akkor már nem tudsz hazamenni
    Szülői háznál nem vár már senki
    Hiába mondod, hogy szerettelek
    Síron túl, már nem hallják meg

    Hát most szeresd, amíg él
    Öleld magadhoz megfáradt testét
    Simogasd amíg lehet,
    a megfáradt öreg kezeket

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.

  • Csodákat sohasem vártam

    Lassan fogy az út hazafelé
    S elfeledem mennyi bánat ért
    Az élet bizony engem sem kímélt
    Oly sokszor volt keserű az ébredés

    Csodákat sohasem vártam
    Bár álmomban sok csodát láttam
    A valóság bizony mást mutatott
    Könnyem, a lelkemen folyt

    Utamon olykor visszanézek
    S emlékek rohannak a hideg szélben
    Oly sokszor tűzött a Nap reám
    Vonzottak az álmok egy életen át

    Szívtelen Nap ma már kacag
    Álmaimból, délibáb maradt
    Lábam ma már félve lép
    Hajam színe is megváltozott rég

    Csodákat sohasem vártam
    Álmaim, csak könnyeket kínáltak
    De tudom, hogy egyszer rám találnak
    S megelevenednek a valóságban

    Lassan fogy az út hazafelé
    A sok elhervadt virág újra életre kél
    Utamon együtt dalolnak velem
    Visszahozzák az álmokat, s emlékeket

    Csodákat sohasem vártam
    Csak az álmaimra vágytam
    Sírni soha senki nem látott
    Bár a lelkem oly sokszor felkiáltott

    Utamról lassan hazaérek
    Kiszínezem a sok emléket
    Unokáimnak elkezdek mesélni, 
    hogy hogyan lehet könnyek nélkül élni

    Csodára ne várjanak,
    mert a csoda Te vagy önmagad
    Mindig mosollyal ébredj
    Álmod, az utadon végig kísérjen

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.

  • Láttam embert

    Hova tűnt a sok virág?
    A fű miért nem zöldell tovább?
    Hova tűnt az édes világ,
    mely egykor mosolygott ránk?

    Az égen sok csillag ragyog
    Némán repkednek az angyalok
    Féltőn vigyázzák léptünket
    Míg a felhők nekik zenélnek

    A sok boldog ember hova lett?
    Szemükből miért a könny csepeg?
    Az érzés nekik miért fáj?
    Miért nem akarnak élni már?

    Láttam embert, ki néma volt
    Ha kérdeztem, szemével válaszolt
    Láttam embert, ki vak volt
    Bölcsessége mégis szívemig hatolt

    Láttam embert, ki mankóval járt
    Álmában övé volt az egész világ
    Láttam embert, ki műszívvel élt
    Az élettől mégis sokat remélt

    Ha úgy érzed mindenki elhagyott
    Éld át a csodát, mit ő más emberként kapott
    Az ő szemében hidd el sokat érsz
    Rájössz majd, mit éreztél nagy tévedés

    Újra virágos lesz a rét
    Újra bársonyos fűre lépsz
    Újra édes lesz a világ
    Akard, és mosolyogni fog reád

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.

  • Sose bántsd, jó anyád

    Sose bántsd, jó anyád
    Ki megszült, és vigyázott rád
    Hisz Te voltál, a szeme fénye
    S te vagy a büszkesége

    Támaszod volt éveken át
    Ő adott rád tiszta ruhát
    Ha beteg voltál, ápolt téged
    Vigyázott, hogy baj ne érjen

    Épp ezért sose bántsd
    Két karoddal öleld át
    Szeresd, minden pillanatban
    Mert Anya csak egy van

    Vigasztald, ha bánat éri
    Öleld át, ha azt kéri
    Szíve alatt, te voltál az élet
    S fájdalommal szült meg téged

    Nappalokon, és sok éjen át
    Fojtogatta őt a sírás
    Áld meg remegő két kezét
    Puszild meg, őszülő fejét

    Sose bántsd, jó anyád
    Szíved alatt őrizd illatát
    Ne félj kimondani:
    Szeretlek Édesanyám

    Ha nincs már ott, ki hazavárt
    Ha nem hallod már hívó szavát
    Tudd, hogy mindig téged várt
    Sose felejtsd mosolyát

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.

  • Szememből könnyet ejtő

    Ne hidd, hogy utánad lesz más is,
    hogy egyik után jön a másik
    Mert Te vagy az első,
    szememből könnyet ejtő

    Csepp vagyok a tengerben
    Senki, a Te szívedben
    De ha csókolna a szám
    Te is másképp gondolnál reám

    Csalóka volt az a nyár,
    mikor nyakamba borultál
    Az élet elrepül tova száll,
    a halál két karjába zár

    Magával visz, elragad
    Csak egyszer mondd, hogy maradj
    Ha nem szeretsz, hát hazudjál
    Hazudd azt, hogy nélkülem meghalnál

    Nézz fel az égre, ha elporladok
    Ha látsz egy fénylő csillagot
    Gondold azt, hogy én vagyok
    S minden fényem rád ragyog

    De addig amíg itt vagyok
    Gondolatban veled maradok
    De Te maradsz az első,
    szememből könnyet ejtő

    (Jolie Taylor)

    Jolie Taylor fényképe.





    Suivre le flux RSS des articles
    Suivre le flux RSS des commentaires