Folytatás..20__

  ←→ 

Nem késtem el sosem onnan, csak amikor az apám véletlen elaludt, de ez is kettőször történt meg több év alatt. Az igazság, az hogy első évben, amikor eljött a szezon vége engem is elküldtek, mint az összes többi nőt. Maradtak vagy tízen azok, de alig telt el kettő-három hónap az egyik nap, amikor haza érkeztem az apám azzal a hírrel fogadott, hogy mehetek vissza a rizshántolóban dolgozni, mivel voltak nálunk hogy a nagy főnők hívat ez ügyben. Én, mint milyen felnőtt meg is jelentem nála és közöltem vele akkor megyek vissza dolgozni, ha állandósnak vesz fel, velem nem lehet játszadozni gondoltam. Az akkori vezető mosolygott és ígéretet tett nem küld el, amikor eljön a szezon vége. Szentül hittem is benne, a mai világban ezt nem igazán tehetném meg és nem is, állná a szavát egy főnök sem, de akkor még más pennával írtak. Akkor még hitele volt a szónak is és be is tartották. Így nem kerültem ismét ki a munkából, míg az első gyermekem meg nem született. Akkor is csak gyesre mentem el. De közben sok minden történt velem. Mint már mondottam idő közben nagylány lettem, majd megjelentek körülöttem a szebbnél-szebb legények is.
Magamban szent fogadalmat tettem hogy nem házasodok meg úgy, hogy előtte fűvel-fával ágyba bújok, aki ezt megtudta, csak nevetet rajtam és ez még nagyobb lökést adott abban a hitben, hogy be is tartsam. Nem fekszem le senkivel, amíg felesége nem leszek, mondogattam. Az egyik alkalommal, amikor még Lajos bátyám is otthon lakot mentem haza és a kapunál egy igen tetszetős legényt láttam, aki a másik oldalon sétált, vagyis azon az oldalon, amelyen a mi házunk volt. Én pedig amint beértem a kapunkon be is csaptam azt. A testvérem meg ott állt a bejárat mellett és közölte velem, hogy majdnem rávágtam a kaput a hozzánk érkező vendégre. Hát ki gondolta volna, hogy éppen hozzánk, jön az a fiú. Majd csak később derült ki hogy a testvéremmel dolgozik együtt és baráti látogatást tett nálunk.


 ←→