-
Par Marina-Marina le 19 March 2016 à 18:30
Ekkor édesanyám megszegte a tűzforró kenyeret és házi zsírral bekente, majd ahogy kente a zsírt, az olvadt el, rajta és ha nem féltünk hogy megsüt, már ehettük is a friss ropogós zsíros kenyeret. A mai gyerekek el sem tudják ezt képzelni, hogy milyen finom volt és laktató is, csak vigyázni kellett vele, ne hogy sokat együnk belőle, mert a forró kenyér könnyen megülte az ember gyomrát és a következmény az volt hogy egy-két nap fájdogált a hasunk tőle. De ha betartottuk a szabályt, akkor nincs olyan mai pizza vagy hamburger, ami vetekedni tudna ezzel a frissen sülttel. Meséli mosolyogva Sárika, de annyira belejött a mondani valójában, hogy tovább folytatta azt. Majd elfelejtettem, hogy amikor a kenyeret a kosárkákban tette az édesanyám. Megmaradt tésztából lángost készített. Nagy kerekre nyújtotta majd az égő kemencében betolta a sütőlapáton, amikor megsült minden finomságot raktunk rá. Így teli hassal nem volt nehéz kivárni, azt hogy mikor sül ki a határom túlra elszállott finom illatú kenyér. Ma már nem igazán szokás a kenyérsütés, sem falun, sem városban. Így a mai gyerekek ettől a csodálatos élménytől is megfosztva érezhetik magukat.
Közben a jutott eszemben hogy egy alkalommal a tanyánk ereszaljában hatalmas patkányt fogtam meg. Ezt nem úgy értelmezd, hogy utána szaladtam és megfogtam, ennek is története van. A tanya olyan tégla alapú volt és előtte, mielőtt a konyhában léptünk volna a ház eleje fagerendás a tetejét, pedig cseréppel födték be. Ezt ház eleinek neveztük és ott körülbelül 4-5méter hosszú nagygerenda, a fal mellett egy pár téglára rátéve. Egy alkalommal azt vettem észre, hogy valami kilóg a gerenda alól, olyannak láttam, mintha egy ostorszíj lett volna ott. Meg fogtam a szíjat és ki akartam venni de, nem jött így hát elkezdtem húzni azt, akkor ijedtem meg amikor, éreztem, hogy az általam szíjnak vélt valami, kaparni kezdett.
your comment
Follow this section's article RSS flux
Follow this section's comments RSS flux